PROFESSZIONÁLIS ALLERGIA VIZSGÁLAT ELÉRHETŐ ÁRON - KIÉRTÉKELT EREDMÉNY KÉT MUNKANAPON BELÜL

Put az alternatív tartalmat here

Hívjon minket!

06-1/782-6774

06-30/434-1744

Allergia ambulancia >> Szótár (Ön itt áll)

Szótar

A - Á - B - C - CS - D - DZ - DZS - E - É - F - G - GY -
H - I - Í - J - K - L - LY - M - N - NY - O - Ó - Ö - Ő -
P - R - S - SZ - T - TY - U - Ú - Ü - Ű - V - Z - ZS

"A"

Az allergia az immunrendszer egy túlzott reakciója olyan anyagokra, melyek normális körülmények között semmilyen választ nem váltanak ki a szervezet részéről. Az ilyen anyagokat allergéneknek nevezzük. Ilyenek például a pollen, állati szőrök, atka, penész spórák, különböző állatok mérgei, mikroorganizmusok, élelmiszerek, gyógyszerek, vegyszerek, nehézfémek stb.

Allergén Azokat az anyagokat, amelyek allergiás reakciót váltanak ki, allergéneknek nevezzük. Az allergia egy olyan túlérzékenység az immunrendszer szempontjából, hogy valójában ártalmatlan anyagokra reagál. Az allergének az erre érzékennyé vált immunrendszer szempontjából antigénként viselkednek, és elindul a védekezés. Azonban ez a védekezés már olyan erős, valójában túlzás az immunrendszer szempontjából, hogy kellemetlen tünetek jelentkeznek a betegnél és ez megterheli a szervezetét, vagy súlyos esetben halálos lehet. Meg kell említeni, hogy szövődményei is kialakulhatnak.

Az asztma olyan krónikus betegség, amely a légutak nyálkahártyájának gyulladásából fakad. A gyulladás miatt a légutak igen érzékenyek és erősen reagálnak olyan anyagokra, amelyekre egyébként allergiásak vagyunk, vagy amelyek irritálják a tüdőnket.

Az atka az ember környezetében élő apró (szabad szemmel nem látható), a pókok családjába tartozó, élősködő. 0,5 mikro milli a súlya, naponta 5-6-szor ürít, 6 hetente 50-200 petét rak le. Az ember lehámlott bőrdarabjaival táplálkozik. Kedvez nekik, ha van a lakásban házi kedvenc is: macska, papagáj, kutya. Életterületük ugyanaz, mint az emberé, 20-26 C fokban ideális a helyük. Főleg ágymatracban, szőnyegekben élnek, de "utaznak" a porszemcséken, körbe a lakásban. Élettartamuk; 2-3 hónap. Ürülékük és elhalt tetemük allergizál. A poratka allergia jelei megegyeznek a pollenallergia tüneteivel, ám egész évben jelentkeznek. Nem az élő poratkák jelentenek problémát a legyengült immunrendszerrel rendelkező emberekre, hanem az elszáradt ürülékük ( 0,3 mikron nagyságú por), valamint a tetemük melyet belélegzünk, és semmi nem takarítja ki a tüdőnkből. Az allergia első jelei: könnyezik a szemünk, orrot fújunk, krákogunk reggelente, majd az erősödő (allergia) tünetekre orvosától histamin készítményt kap az alany, mely tovább gyengíti az immunrendszert és kialakul az asztma. A poratka por alakú maradványai tovább telítik a tüdőt, s a por megfolyt(hat). Amikor a nap besüt a szobába, látni a szálló port. Ha a matracunk aljába leülepedett elszáradt maradványok nedvességhez jutnak (pl: beleizzadunk az ágyba, vagy vizes eljárással takarítjuk) remek táptalaj lesz a penészgombáknak, melyek további kellemetlenségeket okoznak. (Akár nagyon súlyos túlérzékenység esetén a bőrön megjelenő ekcéma oka is lehet.) Hatásuk savas, ezáltal a matrac és a szőnyeg anyaga szétmállik, egyre vékonyodik (ezt bizonyítja a porcicák jelenléte a lakásban). Végső soron a poratka allergia jelei megegyeznek a pollenallergia tüneteivel, ám egész évben jelentkeznek. A megelőzés: bőr huzatos bútorok használata, függönyök és szőnyegek mellőzése, szövetek hetenkénti mosása. Plüssállatokat, szövet kedvenceket mosás után érdemes lefagyasztani 1-2 napig, így megakadályozhatjuk a poratka szaporodását. Használjunk allergiások számára is javasolt higiéniai berendezést, győződjünk meg róla, hogy az, rendelkezik az erre megfelelő tanúsítványokkal.

Az atópiás dermatitis (dermatitisz, bőrgyulladás), más néven neurodermitis vagy endogén ekzema (ekcéma) erős viszketéssel, bőrszárazsággal, a bőr kivörösödésével (súlyos esetben sebesedéssel és felülfertőződéssel) járó, allergiás jellegű nem fertőző bőrbetegség.
Az atópiás dermatitisz megjelenhet már csecsemőknél, vagy kisgyermekkorban, ekkor csecsemőkori atópia a neve, de ha a kor előrehaladtával nem múlik el, vagy idősebb személyeknél jelentkezik, akkor beszélünk valódi atópiás dermatitiszről.
Az atópiás dermatitisz ún. I. típusú allergiás reakció, amit a betegségben szenvedők vérében megnövekedett ellenanyag-szint (IgE) mérésével lehet igazolni. A reakciót kiváltó antigének származhatnak a bőrfelületet érintő anyagoktól (külső allergének) és a táplálékkal, vagy egyéb úton a szervezetbe kerülő, ún. belső allergénektől is.

Vissza az oldal tetejére

"B"

A bőrgyógyászat vagy idegen szóval dermatológia az orvostudomány azon ága, amely a bőr megbetegedéseivel, azok tünet- és kóroktanával, illetve gyógykezeléseivel foglalkozik. Klinikai módszereiben több ponton érintkezik a szövettannal, a bakteriológiával, a virológiával, a mikológiával és a szerológiával, valamint az allergiás kórképek kezelése révén az allergológiával is. Hagyományosan a bőrgyógyászat tágabban értelmezett keretein belül kezelik a szexuális úton terjedő betegségekkel foglalkozó venerológiát is, amelynek magyarázata, hogy ezen betegségek első tünetei a bőrön, illetve a nyálkahártyákon figyelhetőek meg.

Vissza az oldal tetejére

"C"

A lisztérzékenység vagy coeliakia egy felszívódási zavar, ami nem gyógyítható, de diétával jól kezelhető. Világnapja mindig májusban van, 2007-ben 19-ére, 2009-ben 16-ra esett.
Búza, rozs, árpa, zab fogyasztása nyomán kialakuló, immunológiai alapú bélnyálkahártya elváltozás. A történések az ezekben a növényi magvakban lévő glutén hatására végbemenő immunológiai reakció számlájára írhatóak, amiért a glutén gliadin nevű komponense a felelős. Ez a fehérje károsítja a vékonybél nyálkahártyáját, ezáltal a tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok felszívódása zavart szenved, és hiánybetegségek alakulnak ki. Elsősorban a vékonybél kezdeti szakasza sérül, de lehet az elváltozás kiterjedtebb is. A nyálkahártya elsimul a bélbolyhok eltűnésével, a felszíni sejtek leválása miatt sérül azok működése és az összes tápanyagféleség felszívása. Gyermekkorban ez a fejlődés és növekedés elmaradásához vezet, 10%-ban akár rosszindulatú daganatok kifejlődésére is lehet számítani.

Vissza az oldal tetejére

"D"

Darázscsípés: a darazsak csípésükkel, fullánkjukon keresztül juttatják a méreganyagot áldozatukba, így az emberekbe is. A csípés során bejutott méreganyag bekerül a kötőszövetbe, mely gyulladást okoz. A darázscsípés helye megduzzad, fájdalommal, viszketéssel párosul. Amennyiben a rosszullét jele mutatkozik, azonnal forduljunk orvoshoz. A darázscsípés egyes emberekre nézve igen veszélyes, van akinél olyan allergiás következményekkel jár, ahol csak az orvosi segítség mentheti meg a pácienst. Különösen veszélyes a szemen vagy nyakon ért darázscsípés. Azonban a darazsakra is számos veszély leselkedik. A méreganyag legnagyobb részét acetilkolin, valamint alacsony (hisztamin, dopamin, szerotonin, kinin, noradrenalin), továbbá nagy molekulatömegű anyagok, így enzimek (kolineszteráz, foszfolipáz-A és -B, hialuronidáz, proteáz) és poliszacharidok alkotják. A méreganyag toxicitása a rovar táplálékától is függ, a fehérjét fogyasztóké a legmérgezőbb.

Vissza az oldal tetejére

"E"

Az ekcéma (régi magyar nevén: izzag) a bőr krónikus, gyulladásos, az immunműködés egyensúlyának zavara miatt kialakuló betegsége. Jellemző tünetei a száraz, erősen viszkető bőr, amely a folytonos dörzsölés és vakarás miatt megvastagszik, a ráncok mentén és a bőrhajlatokban kisebesedik. Előfordulása a végtagokon a leggyakoribb. Rendszerint hullámokban jelentkezik: a beteg bőrfelület állapota egy időre jelentősen javul, majd időnként kiújul és fellángol az atópiás bőrgyulladás.
A környezeti hatások (például a szappanok, a házi por, illetve a házipor-atka ürüléke, táplálékkal bevitt vagy a légutakon keresztül bekerülő allergének, mosószerek) befolyásolhatják az ekcéma kialakulásának valószínűségét, csakúgy, mint a betegség időnkénti fellángolását. Az atópiás dermatitiszt azonban nemcsak külső hatás válthatja ki, hiszen ugyanaz a vegyi anyag nem okoz mindenkiben tüneteket, hanem a beteg szervezetétől, sőt, pszichés állapotától is függ, hogy kialakul-e az ekcéma (hajlam). Például állandó stressz hatásának kitéve romlik a szervezet ellenállóképessége.
Az ekcéma tünetmentesíthető: a bőrtünetek teljesen vagy részlegesen eltüntethetők, azonban újból megjelenhetnek változó intenzitással. Fenntartó kezelésre van szükség a tünetmentesítő kúra befejeztével, hogy a bőrtünetek ne újuljanak ki.
Az ekcéma az egyik leggyakoribb bőrbetegség, a világ népességének 10%-a szenved valamilyen fajtájában. Az egyes anyagok irritáció (toxikus irritatív dermatitis) vagy allergiás reakció (allergiás kontakt dermatitis) révén okozhatnak bőrgyulladást.
Toxikus irritatív dermatitisz esetén valamilyen irritáló anyag (kémiai anyagok, kozmetikumok) a bőrön akut gyulladást hoz létre. A bőr élénkvörös, meleg tapintású lesz, feszül, felszíne fényes. A nagyfokú gyulladás következtében hólyagok, nedvezés alakul ki, hámlás jelentkezik, égő, viszkető érzés kíséretében.
Az allergiás reakció esetében egy bizonyos anyaggal való érintkezés (néha esetleg az első néhány érintkezés) még nem hoz létre reakciót, a következő alkalommal azonban már 4-24 órán belül viszketést és bőrgyulladást okozhat. A tünetek súlyossága változó, az enyhe bőrpírtól a hólyagképződéssel járó duzzanatig terjedhet. Először csak azon a helyen jelentkezik, ahol a bőr érintkezett az allergénnel, később a test más részeire is átterjedhet. A szervezet a már kialakult allergiát évekig "nem felejti el".

Az ellenanyagok olyan fehérjemolekulák, amelyeket az immunrendszer termel annak érdekében, hogy felismerje és semlegesítse a szervezetbe került idegen anyagokat, mint például a baktériumokat vagy vírusokat. Minden egyes ellenanyag egy idegen molekula egyedi részét (antigén) ismeri fel és kötődik hozzá. Az ellenanyagok az immunrendszer humorális immunválasza során keletkeznek.

Vissza az oldal tetejére

"É"

Ételek: Ezek olyan táplálékok, amelyek tartalmaznak olyan fehérjéket, melyek allergizálnak. Például a tej, tojás, mogyoró, halak, stb. Az Egészségügyi Világ Szervezet (WHO) olyan készítményeket tartalmazó táblázatokat állít össze, amelyekben nincs semmilyen allergén. Az allergizáló fehérjék emésztőszerv-rendszeri panaszokat okoznak (hányás, hasmenés), valamint urtikáriát, ekcémát és anafilaxiás reakciót is kiválthatnak.

Vissza az oldal tetejére

"F"

Fémek: Többek között: irídium, berillium, króm, kobalt, nikkel, réz, ezüst, arany, cink, antimon, stb. Érintkezés útján kerülnek kapcsolatba a bőrrel, ami az immunrendszer egyik fontos szerve. De, ha porszerűen belélegzi az arra túlérzékeny személy légúti panaszokat is okozhat. Egyébként tünetei a bőrön megjelenő urtikária.

Vissza az oldal tetejére

"G"

A glutén két fehérje, a gliadin és a glutenin keveréke. A búza, a rozs és az árpa magjainak endospermiumában találhatók a keményítővel együtt. A gliadin és a glutenin a búzaszemek fehérjetartalmának kb. 80%-át teszik ki. Mivel vízben nem oldódnak tisztíthatóak a keményítő kimosásával. Bár a búza az élelmiszerek fehérjetartalmának jelentős részét teszi ki, bizonyos emberek érzékenyek a gluténra (gluténszenzitív enteropathia) és ezért nem fogyaszthatják.

A gyógyszer olyan (általában mesterségesen előállított kémiai, vagy növényi eredetű hatóanyagot, vagy több hatóanyag keverékét tartalmazó) készítmény, amit a betegségek gyógyítására, megelőzésére, vagy diagnosztikai célokra használnak. A gyógyszerek szervezetre kifejtett hatásait a gyógyszerhatástan tudománya vizsgálja. A gyógyszerek többségét orvosi rendelvényre (receptre) adják ki patikában, kórházban vagy rendelőkben. Az orvos utasításainak betartásával kell alkalmazni. Az utasítások figyelmen kívül hagyása, gyógyszerek, vagy adagolásuk önkéntes megváltoztatása nem csak az egészséget, de az életet is veszélyeztető mellékhatásokat, szélsőséges esetben gyógyszermérgezést okozhat.

Vissza az oldal tetejére

"H"

A házipor számos olyan anyagot tartalmaz, ami megtalálható az ember környezetében. Az állatok bőrén lévő faggyúmirigyek által termelt és az állatok nyálában található fehérjék lehetnek allergének. Az állati szőrök közül leggyakoribb allergén a macskaszőr. A házipor belégzés során kerülhet a szervezetbe.

Vissza az oldal tetejére

"I"

Az immunrendszer a szervezet védekező mechanizmusa, egy adott antigén hatására kialakuló, az esetleges fertőzés elleni védekezésben részt vevő sejtek, szövetek és szervek együttese. Ennek a szervrendszernek a működése az immunitásban nyilvánul meg. Ennek a szónak jelentése: védettség, mentesség. Az immunrendszer fő feladata, hogy megkülönböztesse a saját és nem saját, vagyis idegen anyagokat. Valamint, ha idegen anyaggal találkozik, akkor azt eltávolítsa, megsemmisítse. Immunitásunk lehet velünk született vagy szerzett immunitás.
A természetes immunitás egyik formája a faji immunitás, amely abban nyilvánul meg, hogy az egyik fajt nem betegítik meg egy másik faj kórokozói. Pl.: az embert nem betegítik meg a hüllők kórokozói.
Másik formája az egyéni öröklött immunitás, ez azt jelenti, hogy egyes népcsoportok, családok, vagy emberek, bizonyos fertőző betegségekkel szemben ellenállóbbak, immunisabbak az átlagnál. Pl.: az afrikai bennszülöttek nagyobb ellenállást mutatnak a maláriával vagy a sárgalázzal szemben, mint az európaiak.
A természetes immunitás harmadik formája, az aktív immunitás, amelyre akkor teszünk szert, ha már valamely fertőzésen átestünk. Az ismételt fertőzés esetén megbetegedés egyáltalán nem, vagy csak kisebb mértékben történik. Védettségre akkor is szert tehetünk, ha a betegség nem jár a rá jellemző tünetekkel. Ezzel magyarázható például egyes gyermekek és felnőttek járványos gyermekbénulással szembeni védettsége. De ilyen jellegű immunitás marad vissza a kanyaró, a rubeola, a skarlát, a diftéria stb. akár enyhe lefolyása után is.

Az immunglobulinok olyan glikoproteinek az immunglobulin szupercsaládban, amelyek ellenanyagként funkcionálnak. Az ellenanyag és immunglobulin elnevezéseket gyakran egymás helyettesítésére használják. Előfordulnak a vérben és a szöveti folyadékban, csakúgy mint számos váladékban. Szerkezetüket tekintve globulinok a fehérje elektroforézis ?-régiójában találhatók. Az ellenanyagokat az immunrendszer B sejtjeiből származó plazmasejtek termelik és választják ki. A folyamat során a B sejtek a nekik megfelelő antigént megkötik, aktiválódnak és plazmasejtté differenciálódnak. Az aktiválódáshoz rendszerint a T helper sejtek támogatása is szükséges.

IgE Az IgE egy olyan monomer immunglobulin molekula, amelynek nehézláncát az ? génszakasz kódolja. Jelentős mértékben glikozilálódik, molekulamérete: 190 kD. Az IgE molekula olyan erősen kötődik a basofil granulociták és a szöveti hízósejtek felszínén lévő receptorokhoz, hogy a termelődését követően szinte csak ott lehet kimutatni, a vérbeli koncentrációja rendkívül alacsony. Az IgE alapvető szereppel bír az azonnali túlérzékenységi reakcióban és a paraziták (férgek) elleni immunitásban. Nem aktiválja a komplement rendszert, hőre érzékeny.

IgM Az IgM olyan polimer szerkezetű molekula, amelyben több monomer immunglobulin kovalens kötéssel, diszulfid-híd révén kapcsolódik egymással általában pentamert, ritkán hexamert képezve. A polimer szerkezet miatt a molekula igen nagy méretű, molekulatömege eléri a 900 kD-t (pentamer forma). A pentamerhez a legtöbb esetben egy ún. J lánc is kapcsolódik, míg a hexamerben térszerkezeti okok miatt J lánc nem található. Tekintettel arra, hogy minden egyes monomer két antigént képes megkötni, egy pentamer IgM molekula elméletileg 10 antigén megkötésére képes, bár a valóságban ez az állapot az antigének térbeli gátlása miatt nem következik be. Nagy mérete miatt nehezen kerül ki a véráramból, és ezért a szövetközi térben kis koncentrációban van jelen. Az IgM elsődlegesen a vérszérumban található, bár a hozzá kapcsolódó J lánc miatt a nyálkahártyák felületére is szekretálódik. Polimer szerkezete miatt nagy aviditással köti az antigéneket, és ugyancsak hatékony a komplement rendszer aktiválásában is. Az őssejtek genomjában az IgM nehézlánc konstans régióját kódoló génszakasz (µ) közvetlenül a variabilisért felelős gének után helyeződik el, és ezért a B limfociták érése során bekövetkező rekombinációs mechanizmusok eredményeképpen az IgM lesz az első immunglobulin, amelyet a sejt kifejez.

IgG Az IgG egy olyan monomer immunglobulin, amely két nehéz- és két könnyű-láncból áll. Minden molekula két antigént képes megkötni. Ez a legnagyobb mennyiségben előforduló immunglobulin, amely mintegy felerészben a vérben, illetve a szövetek közti folyadékban található. Az immunglobulinok közül csak ez az izotípus képes a méhlepényen (placentán) keresztül a magzatba jutni. Ez a folyamat - amit anyai immunitásnak is nevezünk - biztosítja, hogy az élet első néhány hetében az immunológiai értelemben is éretlen újszülött legyőzze a környezetében jelenlévő kórokozókat. (Az első heteket követően a csecsemő saját maga termeli az ellenanyag-molekulákat, amelyekkel képes a saját szervezetének védelmére.) Az IgG számos patogénhez kapcsolódik, így vírusokat, baktériumokat és gombákat köt, és velük szemben megvédi a szervezetet egyrészt a komplement rendszer aktiválásával (klasszikus út), másrészt a kórokozók opszonizációját (fagocitózis) és toxinjaik semlegesítését okozza. Emberben 4 alosztálya található: IgG1 (66%), IgG2 (23%), IgG3 (7%) and IgG4 (4%). -az IgG1, IgG3 és IgG4 könnyen keresztüljut a placentán. -az IgG3 a leghatékonyabb komplement-aktiváló, ezt követi ebből a szempontból az IgG1 és IgG2. Az IgG4 nem aktiválja a komplement rendszert. - az IgG1 és az IgG3 erősen kötődik a fagocita sejtek Fc receptorához. Az IgG4 kötési képessége (affinitás) közepes, míg az IgG2 affinitása rendkívül alacsony.

Vissza az oldal tetejére

"L"

A laktáz egy hagyományos enzim, mely a legtöbb emberben a vékonybél nyálkahártyasejtjeiben megtalálható. A laktóz, vagy más néven a tejcukor megemésztéséhez elengedhetetlen.
A tejfogyasztás különböző emésztési zavarokat okozhat, ha hiányzik ez a laktóz bontó enzim vagy, ha ennek a termelődése nem megfelelően működik (pl.: csökkentve). Ilyenkor fellépő tünetek a puffadás, görcsös hasi fájdalom, hasmenés, émelygés vagy a rossz közérzet. A laktóz lebontatlanul továbbjut a vékonybélből a vastagbélbe, ahol a vastagbél baktériumai rövid szénláncú zsírsavakká és gázokká bontják le. Tehát a laktóz érzékenység a laktáz (mint enzim) teljes vagy részleges hiánya a szervezetben.

A nyiroksejtek (lymphocyták) az immunrendszerben fontos affektor és effektor funkciókat ellátó leukocyták (fehérvérsejtek). Fénymikroszkópos megjelenési képük alapján nagy granuláris és kis limfocitákat különítünk el. Ezen külső jegyeik szorosan kollerálnak biológiai funkcióikkal. A legtöbb - de nem az összes - nagy, granulumokkal szemcsézett képet mutató lymphocytát NK (Natural Killer) sejtnek, vagy természetes ölősejtnek nevezzük. A kis limfociták közé általában a B és T sejteket soroljuk.

A lisztérzékenység vagy coeliakia egy felszívódási zavar, ami nem gyógyítható, de diétával jól kezelhető. Világnapja mindig májusban van, 2007-ben 19-re, 2009-ben 16-ra esett.
Búza, rozs, árpa, zab fogyasztása nyomán kialakuló, immunológiai alapú bélnyálkahártya elváltozás. A történések az ezekben a növényi magvakban lévő glutén hatására végbemenő immunológiai reakció számlájára írhatóak, amiért a glutén gliadin nevű komponense a felelős. Ez a fehérje károsítja a vékonybél nyálkahártyáját, ezáltal a tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok felszívódása zavart szenved, és hiánybetegségek alakulnak ki. Elsősorban a vékonybél kezdeti szakasza sérül, de lehet az elváltozás kiterjedtebb is. A nyálkahártya elsimul a bélbolyhok eltűnésével, a felszíni sejtek leválása miatt sérül azok működése és az összes tápanyagféleség felszívása. Gyermekkorban ez a fejlődés és növekedés elmaradásához vezet, 10%-ban akár rosszindulatú daganatok kifejlődésére is lehet számítani.
A lisztérzékenységet autoimmun betegségnek tartjuk, ami azt jelenti, hogy a szervezet valamilyen okból önmaga ellen termel ellenanyagot, amely elpusztítja saját szöveteit. A gyermekkori forma egyéves kor körül kezdődik a liszt tartalmú élelmiszerek bevezetésével. A gyermekek hasi fájdalomról panaszkodnak, szomorú arckifejezésűek, a fejlődésben visszamaradnak. A vas felszívódási zavara miatt vérszegénység alakul ki. Az alapvető vitaminok hiánya súlyos tünetekhez vezethet: az A-vitamin hiánya miatt megnő a fertőzésekre való hajlam, a D-vitamin hiánya csontfájdalmakat, csont növekedési zavarokat, csont deformálódást okoz, a K-vitamin hiánya pedig vérzékenységgel jár.
A lisztérzékenység jellemző tünetei a súlyos hasmenés, az előredomborodó pókhas, fehér bőr.
A felnőttkori esetek sokáig felfedezetlenek maradnak, hiszen nem járnak ilyen tipikus tünetekkel, és hirtelen rendkívüli elváltozásokkal. Kialakulhatnak bőrtünetek (dermatitis herpetiformis), herpeszes hólyagokhoz hasonló kiütések jelennek meg a végtagokon, törzsön, nyakon. A nemi érés késik. Jelentkezhetnek ízületi fájdalmak, fiatal korban csontritkulás. Előfordulhat súlyos szívizom elfajulás is. Nőknél a betegség meddőség, menstruációs zavarok, gyakori vetélés, halva szülés, magzati fejlődési rendellenességek formájában jelentkezhet.
A vérvizsgálat bevezetése óta a betegség már azoknál is felismerhető, akiknek a családjában már több lisztérzékeny is volt, de csak kevés vagy nem jellemző tünetet mutattak. Ma az aktív lisztérzékenység mellett beszélnek csendes, látens és potenciális lisztérzékenységről is. Csendes lisztérzékenység akkor áll fenn, ha a bélbolyhok elhalásán kívül semmilyen specifikus tünet nincs. A lisztérzékenység látens, ha hosszabb-rövidebb gluténmentes diéta után a beteg újra fogyaszthat gluténtartalmú élelmiszereket. Potenciális lisztérzékenység akkor áll fenn, ha nem látható semmi tünet, még a bélbolyhokon sem, de a vérvétel kimutatja a típusos immunológiai elváltozásokat.
A glutén iránti érzékenység és a tünetek erőssége egyénenként változó. Van, aki a legkisebb gluténnyomokra is erős tünetekkel reagál, míg más csak nagy mennyiségű gluténtartalmú élelmiszerre reagál hasfájással és székrekedéssel.
A lisztérzékenység autoimmun betegség, ezért gyakran társul más autoimmun betegségekkel. A leggyakoribb kísérőbetegség az egyes típusú cukorbetegség, ahol antitestek képződnek a hasnyálmirigy inzulintermelő szigetsejtjei ellen. A lisztérzékenyek öt-tíz százaléka cukorbeteg, és megfordítva, az egyes típusú cukorbetegek öt-tíz százaléka liszt-érzékeny is.

Vissza az oldal tetejére

"N"

A napégés oka a túl sok nap-, vagy azzal megegyező tulajdonságú sugárzás (pl szolárium). A legtöbb ember már leégett, vagy le fog égni élete során. Bárki, aki strandol, szabadban dolgozik, vagy egyszerűen csak kint van a napon, ki van téve a napégésnek. Napégést okozhat a nem megfelelő szolárium használata is.
A napégés okozója az ibolyántúli (UV) sugárzás. Következménye a bőr gyulladása. A sérülés az expozíciót követő 30 percen belül kezdődhet. Az ultraibolya sugárzás két fontos összetevője a különböző hullámhosszúságú UVA és UVB sugarak. Az UVB a bőrrákért különösen felelős. Ugyanakkor az UVA és UVB is felelős a bőr öregedéséért, a korai ráncok kialakulásáért és a napégésért. Nemcsak a nap, a szoláriumok is termelnek UVA és UVB sugarakat.
A világos bőrű és szőke emberek fokozottan ki vannak téve a napégés veszélyének.
Egy megelőző túlzásba vitt napozás, illetve bőrsérülés még korlátozott napsugárzás mellett is napégést okozhat. Ugyanakkor a normális határok közötti UV sugárzás hasznos, mert D-vitamint termel a bőrben.

Az NK sejtek a nem specifikus immunválasz effektor sejtjei közé tartoznak, és fontos szerepet játszanak a tumoros transzformáción átesett, illetve a virálisan fertőzött sejtek elpusztításában. Az NK sejtek az ép és a fertőzött sejteket az I-es osztályú MHC (major histocompatibility complex) molekulákon végbement változások alapján ismerik fel. Az interferonok és interleukinek által stimulált NK sejtek sejtpusztító (cytotoxikus) anyagokat bocsátanak ki, amelyek elpusztítják a nem kívánatos sejteket. Nevük abból a tulajdonságukból származik, hogy nem igényelnek antigénprezentációt, direkt felismerik a módosult sejteket.

Vissza az oldal tetejére

"P"

Penészgomba egy parazita, mikroszkopikus gombafaj, melynek spórái a levegőben találhatóak. Elsősorban nedves helyeken fordul elő: fürdőszoba¸ mosókonyha, gyep, széna, levél halom¸ gombák alatt. Panaszai megegyeznek a pollenallergia tüneteivel, viszont ezek lehetnek a nyári időszakra koncentrálódóan szezonálisak, de lehetnek egész évre kiterjedők, ha a penész a lakásban található. Megelőzésében a spórák lekerülésén van a hangsúly. Ez úgy kivitelezhető, ha a nedves helyeket rendszeresen szellőztetik és szárítják.

A virágpor (pollen) a virágos növények szaporodása során a megporzásban szerepet játszó, a harasztok mikrospóráival homológ finom por, bioaeroszol (neve latinul lisztet jelent).
Minden pollenszem tartalmaz vegetatív (nem reproduktív) sejteket (a legtöbb zárvatermőnél egyetlen sejtet, de más magvas növénynél többet) és egy generatív (reproduktív) sejtet, ami két sejtmaggal rendelkezik: az egyik a vegetatív mag (ez fejleszti a pollentömlőt), a másik a spermatogén mag (ami két hímivarsejtté osztódik). A sejtek csoportját egy cellulózból álló sejtfal és egy vastag, durva, sporoporellinből álló külső fal veszi körül.
A pollen a pollenzsákokban (microsporangium) termelődik (melyeket a zárvatermők virágában található porzó, illetve a toboztermők és más virágosnövény-törzsek hím toboza tartalmaz). A pollenszemek mérete, formája és felülete jellemző egy adott fajra nézve, és alkalmas lehet a filogenetikus viszonyok megállapítására is. A legtöbb, de nem mindegyik, gömb alakú. A fenyőké (Pinus, Abies, Picea) szárnyalt. A legkisebb pollenszem a nefelejcsé (Myosotis spp.), mintegy 6 µm (0,006 mm) átmérőjű. A pollenek elemzésével a palinológia (mikropaleontológia) foglalkozik, hasznos segédtudománya a paleoökológiának, az őslénytannak, a régészetnek és a törvényszéki tudományoknak. Mivel a virágpor (és a spórák) nehezen bomlanak le, ezért az egyes földtani rétegekben talált fosszilis maradványokból következtetni lehet az akkori uralkodó vegetációra, abból pedig a környezeti és éghajlati viszonyokra.
A zárvatermőkben a virág fejlődésének kezdetén a portok differenciálatlannak látszó sejtekből állnak (kivéve egy részben differenciálódott dermiszt). A virág fejlődése során négy sejtcsoportosulás jelenik meg, melyek pollenzsákokká alakulnak (a nyitvatermőknél változatos számú pollenzsák lehetséges). A spermatogén sejteket steril sejtek rétegei veszik körül, melyekből a pollenzsák fala alakul ki. Egyes sejtek táplálószövetet alkotnak a spermatogén sejtből meiózissal keletkező mikrospórák számára. Négy haploid mikrospóra keletkezik minden diploid spermatogén sejtből, ezek megérése vezet a virágporszem kialakulásához. A kallózfalakkal elhatárolt mikrospórák kialakulása után kifelé történő (centrifugális) sejtfalvastagodással megkezdődik a virágporszem falának kialakulása. A kallózfalat a kalláz enzim felbontja, a szabaddá vált pollenszemek növekednek, kialakul egyedi formájuk, illetve a kiszáradástól jól védő kettős burok (a szárazföldi növényeknél): a pollenfal külső része a főleg nagy ellenálló képességű sporoporellinből, valamint terpénekből álló exine, a belső a poliuronsavakból vagy poliuronsavak és poliszacharidok keverékéből felépített, belső oldalán cellulózt tartalmazó intine. Az exine jól konzerválódik, általában ez az, ami megmarad a fosszíliákban. Az exine két részre osztható: belső, homogén rétege a nexine. Külső, oszlopocskákat/nyúlványokat tartalmazó (columellae/baculae) rétege a sexine. Utóbbi felületén kialakulhat egy nagyrészt összefüggő fedőrész, a tectum vagy tektátus, melynek üregeiben olaj, viasz, pollenkitt halmozódhat fel. Ha a tectum nem alakul ki, a pollen intektátus. Az exine vékonyan maradt helyein apertúrák (csíranyílások, -hasítékok) lehetnek, ezeken keresztül lép ki a tömlő a pollenszemből.
Az előtelep (microprothallium) a mikrospóra belsejében alakul ki, de rendkívül redukált. Az osztódási folyamatok végére mindig kialakul egy vegetatív mag és egy spermatogén sejt, mely 2 mikrogamétát (hímivarsejtet) hoz létre. A bibére jutott virágporszemek csírázását követően a vegetatív mag fejleszti a bibeszál sejtközötti járataiba a pollentömlőt, szifót, melyen át a spermasejtek a petesejthez jutnak.

Vissza az oldal tetejére

"R"

Rovarok mérgei, főleg darázs és méh mérgéről van szó. Valójában minden szervezet reagál ezekre a mérgekre. Azonban az erre hiperérzékennyé vált szervezet sokkal hevesebb viselkedést tanúsít a mérgezés folyamán. A második csípéskor már anafilaxiás reakció játszódik le.

Vissza az oldal tetejére

"S"

A szteroidok, pontosabban a kortikoszteroidok erős gyulladásgátló hatású vegyületek, melyek a mellékvese-kéreg hasonló hatású, szteránvázas hormonjaihoz hasonlítanak. A szteroid hatóanyagú kenőcsök nagyon elterjedtek, és alapjaiban változtatták meg a betegségben szenvedők kezelését az 1950-es évektől kezdve. Ugyanakkor a gyulladásgátló hatás mellett a szteroidoknak immunszupresszív hatása is van, mely szintén segít a tünetek leküzdésében. Súlyos esetben az orvos nem csak helyi kezelésként (krém formában), hanem injekcióként is adhatja.
A kortikoszteroid hatóanyagoknak számos mellékhatása is ismert. Ilyenek például a bőr elvékonyodása, a faggyútermelés csökkentése (további bőrszáradás) valamint a hozzászokás. Ha a véráramba kerül (injekció), hosszabb távon a mellékvesét is károsíthatja. Az újabb hatóanyagoknál (például mometasone) sikerült a hatás erősödését a mellékhatások fokozódása nélkül elérni.

Vissza az oldal tetejére

"T"

A tejallergia az ételallergia egy fajtája. Bár gyakran összetévesztik, nem azonos a laktóz-intoleranciával, amit a laktáz enzim hiánya okoz, és nem tekinthető betegségnek. A két kórkép tünetei közötti különbség, hogy a tejallergiában szenvedő ember tünetei bármely kis mennyiségű tej bevitele után megjelennek, míg a laktázhiány esetén a maradék laktázkapacitás kis mennyiségű tejet képes lebontani, így a tünetek nem jelentkeznek.
A tejallergia a tehéntej laktalbumin vagy kazein alkotóelemei elleni IgE-típusú immunválasz.
A T és B sejtek a specifikus immunválasz fő komponensei. A T limfociták a sejtellenes, míg a B limfociták a humorális immunválasz végbemenetelében játszanak fontos szerepet. Funkcióik alapja, hogy képesek a nem saját antigének felismerésére (ezt antigénprezentáció előzi meg). Az antigén felismerését követően eltérő módon aktiválódnak, de céljuk azonos: az antigén, vagy a fertőzött sejt elpusztítása. A B sejtek nagy mennyiségű specifikus antitesteket szekretálnak, amelyek képesek elpusztítani az antigént. Pathogének hatására az aktiválódott T helper sejtek cytokineket termelnek, amelyek fontos szerepet töltenek be az immunválasz ill. az immunválaszban részt vevő sejtek regulálásában. Az aktiválódótt cytotoxikus T sejtek CDCC (contact dependent cytotoxicity) révén pusztítják el a fertőzött és daganatos sejteket. A fertőzés leküzdését követően egyes B sejtek úgynevezett memóriasejtekké alakulnak, amelyek évekig, vagy akár évtizedekig életben maradhatnak. Emlékezve a korábbi fertőzésre, antigén re-expozíció hatására gyorsan aktiválódnak és elpusztítják a bejutott antigént.

Vissza az oldal tetejére

"V"

A virágpor pollen) a virágos növények szaporodása során a megporzásban szerepet játszó, a harasztok mikrospóráival homológ finom por, bioaeroszol (neve latinul lisztet jelent).
A zárvatermő növények virágában a hím ivartájnak, az andröceumnak fő alkotóelemei a porzók (stamen). A porzók portokból (anthera) és porzószálból (filamentum) épülnek fel. A portokok egy-vagy két portokfélből (theca) állnak, melyekben pollenzsákok (loculamentum) találhatók. A portokfeleket a csatló (connectivum) köti össze.
Mindkét por tokfélben 2-2 pollenzsák van, ezek archespórium-szövetéből pollen-anyasejtek keletkeznek, melyekben számfelező osztódással (meiózissal) haploid (n) kromoszómaszámú pollenszemek jönnek létre.
A kisméretű pollen szél-, a nagyméretű rovarbeporzásra utal. Főleg a kisméretű pollenszemek okozzák az arra érzékenyek betegségét, amit pollenallergiának, pollinózisnak vagy szénanáthának neveznek.

Vissza az oldal tetejére

forrás: http://hu.wikipedia.org

Facebook

Főoldal | Kapcsolat | Oldaltérkép | Impresszum | Linkek

Design by Fish Design Studio